A könyök és a gallér csontok ártanak

Irta: Dr.

HADTÖRTÉNETI LELETEK ÉS EMLÉKEK.

Szendrei János MINT hazát kereső sascsapat jelenik meg a magyarság a kilenczedik század végén a mai Magyarország határain. Hatalmas harczoló nemzet, melynek nagy haditénye a honfoglalás és legnagyobb alkotása az ország, mely immáron egy ezredéve áll.

Ma már nem úgy szeretlek téged: csak úgy, mint özvegy feleséget a sírban is sirat a férj.

Emlékeiket, melyeket sírjaik őriztek meg számunkra, hosszú idő óta nagy buzgalommal és kegyelettel kutatta a magyar történelem. Maga a honfoglalás, melynek lefolyásáról Anonymus értesít bennünket, ha annak stratégiai vonalait Magyarország mai térképére vezetjük reá, a terepviszonyok pontos mérlegelésére alapított oly nagyszabású hadi műveletnek bizonyul, melyet a hadi tudomány mai állása is minden pontjában igazol.

Épen azért ennek bemutatásával nyitottuk meg hadtörténelmi emlékeink sorát. Gondosan egybegyűjtve, eddigelé az országban mintegy ötvenkét helyen előfordult honfoglaláskorabeli régészeti leletekre vonatkozó adatokat, azok lelhelyeit vörös csillaggal, az oly sírleletek helyét pedig, melyekben az emberi csontvázzal együtt eltemetve lócsontvázak is találtattak, ezenkívül lófejjel jelölték meg. Miután pedig e régészeti leletek, mint azt e térkép is föltünteti, lépésről-lépésre kisérik a honfoglalásnak a névtelen jegyző által leírt útját, ez utóbbinak sokszor kétségbevont hitelességét jelentékenyen bizonyítják.

Az Árpádkor, a vezérek-korabeli emlékek technikájával sok tekintetben megegyező, mintegy átmeneti motivumu emlékeket hagyván hátra s az Árpádkori várnépség a honfoglalás első telepeinek helyén alakulván meg, e tanulságos viszony feltüntetése czéljából a térképen az Árpádkorabeli, jobbára sírleletek kék csillagok által szintén kijelöltettek.

Az ősmagyar kulturáról, főleg pedig a fegyverzetről az úgynevezett lovas sírok nyujtanak meglehetős világos képet, miért is a legépebben kiásottak közül kettőt, úgymint a kecskeméti és a törtelit kiállításunkon is bemutattuk, még pedig azon természetes helyzetben, amint az mellékleteivel együtt a földben találtatott. A kecskeméti honfoglaláskori lovas sír.

Hajh boldog idők! Hajh szép fiatalságunk évei!

A kecskeméti lovas sír Az egyes tárgyak közül a csontváz bal füle táján vékony kis bronz karikatöredék volt. A jobb könyök és borda között hegyével a fej felé fordított vastörmelék, mely valószinűleg kés lehetett.

A jobb térd külső részén, fejével a lábfej felé fordított széles, alsó részén két hosszú bemélyedéssel diszített vaskengyel. A jobb a könyök és a gallér csontok ártanak belső részén vas-csat. A jobb térd külső részén fejével lefelé fordított kengyel. A medenczecsont alsó részén összecsukódott vas csikó-zabla. Ezeken kívül a vállak felett hevert két vas nyílcsúcs s a másik oldalon egy kis ételes bögre.

A fej körül néhány ezüst hajkarika s a mellen néhány bronz boglár találtatott. A csontváz jobb alsó lábszárcsontján egy csikókoponya feküdt keresztül még pedig orral nyugotnak jobb pofáján pihenve. A koponya hátsó része alatt, a csontváz bal gyógyszer a gerinc és az ízületek fájdalmához lábszárcsontja olyformán volt elhelyezve, hogy három lábszárcsont közvetlenül egymáshoz szorítva és patával a váz felé fordulva, a negyedik pedig a három darab alatt nyugodott.

A csontok helyzetéből látszott, hogy a lovat nem egészen temették el, sőt a csontok vizsgálatából az is kitünt, hogy a koponya csikóé s a kis ujj fájó ízület öreg ló lábai voltak. Kétségtelen tehát, hogy e nép temetkezésének korában az egész lóval való temetkezés már nem dívott, hanem annak mintegy jelvénye gyanánt már csak fejét és lábait temették el.

Keménykalap és krumpliorr

A csontváz bal kezénél egy kisebb állat, sertés, vagy kutya, csontmaradványai is találtattak. A hulla arczczal akut térdbursitis kezelése nap felé fordíttatott s valószinűleg délelőtt temetkeztek, mert a váznak a nap állása iránt való fekvése a délelőtti óráknak felel meg.

Kétségtelen az is, hogy nem koporsóban temetkeztek, mert annak a sírban semmi legkisebb nyoma nincsen. A koponya typusa sem nem mongol, sem nem szláv, hanem a legtisztább kaukázusi typus s egyáltalában a tiszta magyar faji jellegű koponyák egyikének tekintendő.

1. Fájdalom és a térd elzáródása
2. Mire jó a pálinka?

Boglárok a törteli honfoglaláskori lovas sírból. A pestmegyei Törtelen kiásott másik honfoglaláskorabeli lovas sír sok tekintetben sokkal gazdagabb volt az előbbeninél.

Az egész sírlelet tartalmaz egy férfi csontvázat, egy lófej és négy patavázat, s nagyszámú apróbb csonttöredéket a ló egyéb részeiből, továbbá egy ezüst karpereczet, harminczhat különböző nagyságú és diszítményű, részben aranyozott kerek ezüst boglárt 30—32 ábrahat darab hasonló szinű ezüst szíjcsattot és szíjvéget 33— Szíjvégek a törteli honfoglaláskori lovas sírból.

Az egész leletben, mely a magyar nemzeti múzeum tulajdona, föltünik a sok ékszerszerű tárgy s a szablya hiánya.

A boglárok a hársfalevél és virágának motivumaival s az egyik szíjvég egy futó szarvas alakjával van diszítve. Az ékszereknek, melyek között arany gyürűt, ezüst és aranyozott bronz és ezüstből kerek és szív alakú pitykéket és csüngődíszeket találunk, új typusait látjuk a szeged-királyi és bojárhalmi leletekben, melyek közül némelyiken a keleti ornamentikát még kétségtelenül fölismerhetjük. Ezek is lovas sírokban fordultak elő s azért különösen érdekesek, mert azok korát a velük talált s Ismail ben Ahmed Emir által ban veretett érem pontosan meghatározza.

• HADTÖRTÉNETI LELETEK ÉS EMLÉKEK. | A magyar nemzet története | Kézikönyvtár
• Szép, nyugalmas áprilisi nap volt.

A honfoglaláskorabeli kardok sorozatából Lichtneckert József gyűjteményéből még a székesfehérvári demkóhegyi kardot állítottuk ki, mely rendkívül épen maradt reánk. A penge gynegén görbülő egyélű szablya, a sárgarézből készült marokvédő keresztvas szokatlanul rövid s ezüst berakással diszített.

Navigation menu

Mindezen emlékek azért érdemlik meg különös érdeklődésünket, mert ha figyelemmel vizsgáljuk azokat és a körülményeket a mint feltaláltattak, felvilágosítást, sőt sok esetben hű képet nyujtanak nekünk honfoglaló őseink viseletéről, ruházatáról, harczmodoráról s általában egész életmódjáról.

Látjuk e sírleletekből, hogy bőrnemű ruháikra sürűn felvarrott ércz pitykéket alkalmaztak dísz gyanánt, mely egyszersmint mintegy pánczélul szolgált. Látjuk, hogy fegyverük a szablya, kopja, nyíl és kés volt, s hogy mint kiválóan lovas nemzet, paripáikat annyira megbecsülték, hogy attól még a halálban sem váltak meg, hanem velük egy sírba temették, mert — hitük szerint — lóháton, fölfegyverkezve illik a magyar vitéznek a túlvilágon Hadúr előtt megjelenniök, a hol legyőzött ellenségeik szolgák gyanánt várakoznak reájuk.

Ez a régi pogány temetkezési mód, egyes a magyarokkal rokon törzseknél, így különösen a kunoknál egészen a XIII-ik századig fenmaradt. Az aldunai kunok királyáról Jánosról írja ugyanis, hogy egy magas halom alá temették el s melléje élve temették nyolcz fegyverhordozóját, kik önként követték őt a halálba s ezenkívül huszonhat lovát hasonlóképen élve. Lajos franczia király életírója nemcsak megerősíti az előbbeni adatokat, hanem több részlettel ki is bővíti azokat: «Szerinte a kunok széles a könyök és a gallér csontok ártanak ástak s nagy pompával felöltöztetve s fegyvereivel övezve, székre ültetve tették bele a halottat.

Vele együtt elevenen temették el legjobb lovát és legderekabb csatlósát, a ki, mielőtt ura sírjába tették volna, bucsút vett a temetésen jelen volt kun királytól és főuraktól. Ez alkalommal egy kendőbe, melyet a csatlós tartott, a jelen volt főurak sok aranyat és ezüstöt raktak össze s e szavak kiséretében adták át a vitéznek: «Ha a túlvilágon találkozunk visszafizeted-e nekem, a mit most kölcsön kaptál?

VALAMI ELŐSZÓFÉLE.

Most a kun király egy levelet adott a vitéznek, melyet az elébbi uralkodónak írt s ebben bizonyítja, hogy az illető vitéz példásan élt, híven szolgált s kéri elődét, hogy érdemeihez méltóan jutalmazza meg őt. A honfoglaló ősök fegyverzetét sajátos harczmodoruk eredményezte, melyet bizonyára Ázsia belsejéből hoztak magukkal.

Mint a belső és középázsiai népeket általában, úgy a magyarokat is a könnyű fegyverzet, a nyilazásban való rendkívüli jártasság s lovasaik bámulatos ügyessége és mozgékonysága jellemezte, mely a velük érintkezett összes népek méltó bámulatát felköltötte.

Mindezekről a velük egyidőben élt VI. Az ő adatai szerint, a magyarok fegyverzete a beköltözés korában az íj, kopja, kard és vért volt.

Module:R:ErtSz/data

A csatában többen kettős fegyverzetet viseltek: hátok mögött a kopját, kezökben az ijat, s alkalom szerint, hol az egyiket, hol a másikat használták. Az előkelőbbek, valamint lovaik is minden valószinűség szerint könnyű vaslemezt, de nagyobbára nemez pánczélt viseltek.

Nyergeik takarója bozontos, róla vas kengyel és tarsoly függ le, melyben lópatkó s a szükség szerint három napra való élelem van. A ló tollakkal felbokrétázott. Az öltözet bő és hogy a lovon ülő térdét betakarja, hosszú suba vászonból vagy szóőrméből és bőrből. Felső bő ruhájok fénymázas nemezből készült, bő ujjasaikkal esőben és nedvességben pánczélukat és fegyvereiket borítják be, hogy szárazon tartsák.

Nyíl mellett buzogány és szekercze voltak súlyosabb fegyvereik, védelmül pedig kicsiny kerek paizsokat használtak.

A fejedelem nevetett, az ágy faragott bálványoszlopáról levett egy öreg tarsolyt, abból egy bokor kulcsot, melyet az imént hozott be a kolozsvári bíró, megmagyarázván, hogy a város ősi szokása, hogy e kulcsot nász alkalmával adja át a fejedelemnek, mert ez titkos utat nyit meg a fejedelemasszony lakosztályába s egyúttal az udvari folyosóra, nem-szeretem dolgok esetére. Egyet odaadott: — Eljössz?

A főt sisak és nagyobbára nemez süveg födte, elől karimával, vagy félkörű ércz peremmel. A vállat is kerek alakú gallér védte, míg a testet vasláncz szövetű, vagy csont- és bőrpikkelyes pánczél takarta.